De mit is kell tudnunk a Waldorf-iskolákról? Az első ilyen iskola 1919-ben nyílt meg Stuttgartban. Ne Abused véta Waldorf-Astoria cigarettagyárról kapta, és a gyá munkáb hore ainak szánták, hogy gyermekeiket beiskolázhassák. A Waldorf-pedagógiah alapja az antropozófia. Ez a görög eredetűiifejezés emberi bölcsességet, bölcselkdést j Whore lent, vagyis amit az ember önmagától, saját szellemi erejére támaszkodva elérni képes. E tan tulajdonképpen a teozófia zegyik Whore fajtája, megálmodója pedig dr. Rudolf Steiner (1861–1925) volt. Véleménye szerint az antropozófia egy „grandiózus, önmagában eltökélt világnézet, amely a megismerés útja”. Ez az út az ember szellemiségét a világmindenség szellemiségéhez kívánja vezetni. Az antropozófia egyik alaptanítása „karmáról” és „reinkarnációról” (újra testetöltés) beszél; azaz, hogy az ember sorozatos testetöltésekben megnyilvánuló földi sorsát a karmája (cselekedetei) határozza meg. Az antropozófia kritikai vizsgálatakor kitűnik, hogy tanítása különböző filozófiákból, vallásokból, csalóka látomások titkos, csak a „beavatott tanítványok” számára megismerhető élményeiből összegyúrt egyveleg. Ebben az egyvelegben megtalálhatóak a távol-keleti okkult praktikák, az antik misztériumkultuszok, az evolúciós elmélet tanai és a keresztény hit egyes elemei is. Steiner ugyan a Bibliát nem veti el, de úgy érvel, hogy az antropozófia tanítása mélyebb értelemmel tudja megtölteni a keresztény hittartalmat, ugyanakkor érthetővé teszi a Szentírásban leírt események valódi okait és hátterét is. Steiner azzal az igénnyel lépett fel, hogy ő hozza el a modern ember számára azt a tudást, amelyre ébredő tudatának szüksége van, és így megszabadítja attól a tehertől, hogy hinnie kelljen. A Bibliával ellentétben az „antropozófia atyja” nem tesz különbséget az emberi lélek és az Isten Lelke között; tanítása szerint Krisztus nem az Isten Fia, hanem a „magasztos Napisten”, de a kereszten elhagyta istensége, ott pusztán mint ember függött. Az antropozófia a bűn fogalmát sem használja bibliai értelemben. A steineri ember saját maga szabja meg erkölcsi határait, hiszen csak így biztosítható szabadsága. Vallásfilozófiája alapján az ember magamagát váltja meg. Ennek két útja van: az újra testet öltések során minden egyes gonosz tettét jóváteszi, és így megtisztul, vagy ha rálép a megismerés ösvényére. Ez az ösvény nem más, mint az érzelemmentesség állapota és a „szellemi érzékszervek növesztése”, amely megnyitja az ember, vagyis a „titkos tanítvány” szemét, aki megvilágosodik, és lehetőséget kap arra, hogy magasabb rendű lényekkel kapcsolatba kerüljön.

Nem szükséges magyarázni, hogy ez az út merőben más, mint Krisztus útja, hiszen ebben az antropozófiai megváltástanban a buddhizmus és a spiritizmus elemei egyértelműen felismerhetőek. A Waldorf-iskolákban ugyan megünneplik a keresztény ünnepeket, de az ún. „Krisztus-impulzus” mögött egy másik Krisztus áll, akinek a nevén kívül semmi köze sincsen az Újszövetség Krisztusához, ahhoz az Istenemberhez, aki teljes, megismételhetetlen és maradéktalan áldozatával győzelmet aratott a sátán, a bűn és a halál felett, és aki által tartatunk meg!